Fellendül-e, szilárd alapokra kerül-e végre a mezőgazdaságunk fejlődésének/fejlesztésének nagy lehetőségeként emlegetett állattenyésztés, a megnövelt támogatások, nem utolsó sorban az alacsony gabonaára és a jelenlegi kedvező vágóállat-árak hozájárulnak-e a hús- és tejtermelés magasabb szintre emeléséhez?
– ismétlődik a gazdák és az agrárelemzők számára egyaránt fogas kérdés. Bár egy-egy ország mezőgazdasága fejlettségi szintje ismérveként az állattenyésztés szintjét jegyzik, de annak ellenére, hogy a növénytermesztésben jó eredményekkel dicsekedhetnek gazdáink, az állattenyésztés/-tartás szekere évek óta lefelé robog a lejtőn, így a 2023 végén végzett mezőgazdasági összeírásnak az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok csökkenése és az állatállomány zsugorodása aligha ad okot a derűlátásra. 2018-ben a gazdaságok 77 %-a fogalkozott állattenyésztéssel, ami alig 5 év alatt 61,7%-ra csökkent. A sertésállomány több mint 30, a szarvasmarhák számának 17 %-os csökkenése bizonyítja, hogy a támogatás önmagában nem elegendő az előrelépéshez, annak alapját a termelési biztonságnak kell(ene) képeznie. Elgondolkodtató az állattenyésztés két ágazatában, a minden időben és körülmények között jövedelmezőnek tekintett juh- és a kecske-ágazatban jegyzett visszaesés is: a juhállomány 5,4 %-kal csökkent és 1 702 682 egyedre esett vissza, míg a kecskeállományban 31,5 %-os a csökkenés és a 2012-ben nyilvántartásba vett 231 837 egyed helyett 149 558 állatot tartanak. Az utóbbi évtizedben mind a juh-, mind a kecskeágazatban nagy állatlétszámú farmok alakultak ki, de ezek nem ellensúlyozzák a kisgazdaságok állományának felszámolását. Biztató, hogy számos esetben vállalkozássá fejlődött a kecsketartás, illetve tenyésztés. Szép példa erre, egyben a család 30 éves kitartó munkájáról tanúskodik a meggyesi (Višnjevac) Torda-család kecskefarmja, amit akár sikertörténetnek is nevezhetnénk, de mint a gazda szerényen megjegyzi: vállakozásukban csak a kínálkozó lehetőséggel éltek.
-Gyerekekként sokat betegeskedtünk, van ennek legalább harminc éve, s szüleinknek azt tanácsolták, vegyenek kecskét, annak teje kigyógyít és megerősít. Ahogy visszaemlékszem, abban az időszakban a „szegény ember tehene“ megbélyegző jelzőt viselte a kecske, mintegy jelezve egy-egy gazdaság erejét. Ennek ellenére többszörös hasznunk származott abból, hogy szüleim kecskét vásároltak: az mellett, hogy teje gyógyhatású volt és ellátta a családot friss tejjel meg tejtermékekkel, megtanultam az állatokról való gondoskodást, megszerettem őket, s családi gazdaságunkon, ugyanis szüleinkkel és öcsémmel együtt gazdálkodunk, fémes szakmám ellenére vállalkozássá fejlesztettük a kecsketenyésztést, 4 éve pedig feldolgozással zárva be a kört – eleveníti meg a kezdetet és a vállalkozás indítékait Torda Róbert, miközben körüljárjuk a farmot, az idegent bizalmatlanul fogadó állatok közé is besétálunk, de annak ellenére, hogy nem drága, automatizált objektumokban tartják a népes kecskeállományt, hiába keresem szimatolva a jellegzetes „kecskeszagot“, amire a gazda mosolyogva adja meg a választ: – Az almozásban rejlik a titok. Minden nap vastagon terítjük szalmával az aljukat és hetente történik az istállók tisztítása. Ennek eredménye, hogy sem a tejen, sem a tejtermékeken nem érződik a „kecskeszag“, az pedig előny, hogy a takarmányt gazdaságunkon termeljük meg, annak minősége határozza meg a termékek jó beltartalmát.
-Hogyan választották meg a tenyésztésbe kerülő fajtákat?
-Kezdetben nem is beszéltünk fajtáról, csak fehér „hazai kecskét“ emlegettünk, de amikor fejleszteni kezdtük az állományt, a szakirodalmat hívtuk segítségül, azt is felmérve, hogy a tartástechnológiához és a takarmányozáshoz melyek a legalkmasabb fajták. A Saanen-völgyire és az alpesire esett a választás. Most több mint 150 anyaállatot tartunk, s mivel a Saanen-völgyi fajta jobban tejel, csak ez marad tenyésztésben. Ez a fajta laktációként több mint 600 liter tejet ad, az istállóátlag, napi kétszeri fejéssel, eléri a 2,5 litert, de vannak egyedek, amelyeknek tejhozama 4 liter. Sokat jelent számunkra a törzskönyves állatok 10 000 dináros támogatása, de jelentős bevételi forrás a gida is. A legszebb jerkéket továbbtenyésztésre hagyjuk, persze csak az első ellés után derül ki, hogy jó volt-e a választás, míg a többit a bakokkal együtt még szopós korban értékesítjük. Meglepően nagy a kereslet a gidákra, de az előhasi anyaállatokra is és a kecske már nem a „szegény ember tehene“…
-Munkaigényes ágazata a mezőgazdaságnak az állattenyésztés, ami nem ismeri a nyolc órás munkaidő fogalmát, s bár Tordáék esetében családi válallkozásról van szó, fontos a munkamegosztás.
-A farmon történő munka csak egyik része elfoglaltásunknak. Az állatok számára elegendő és jó minőségű takarmányt kell biztosítani, ez a férfiak feladata, akár csak a szalmával történő naponkénti almozás és az istállók tisztítása is. A napi kétszeri fejést, ami géppel történik, Antal tata végzi, ebben már Máté fiunk is segédkezik, szükség szerint az állatok etetését végzem – veszi át a szót Torda Klaudia, a gazdaasszony, akinek a négy gyermek mellett munkahelyén is helyt kell állnia. De mi történik a tejjel?
– Annak egy részét friss formában, házhoz szállítva értékesítjük, de naponta 300 liternyi feldolgozásra kerül. A joghurt és az aludttej készítését többnyire én végzem, s az értékesítés is az én feladatom, míg a sajtkészítést Róbert vállalta, persze szükség szerint én is besegítek.
-Annak ellenére, hogy a Torda családban 30 éve tartanak kecskét, az anyaállományt törzskönyves tenyészállatokkal folyamatosan növelve farmot alakítottak ki, alig néhány évvel ezelőtt a farm felszámolását latolgatták… –
Ez több mint 4 évvel ezelőtt történt, amikor a nyerstej literéért 22 dinárt fizetett a feldolgozó. Bár a család részére készítettünk tejtermékeket, de feldolgozásra nem gondoltunk, attól tartva, hogy nem tudjuk értékesíteni a túrót, joghurot. A farm felszámolása előtt amolyan „még egy próbálkozásként“ kínáltuk fel a nyerstej mellet a túrót, a lágy sajtokat, s nem mondom, hogy pillanatok alatt kialakult a vásárlókör, de az érdeklődésből jól látszott, hogy már előbb a feldolgozás felé kellett volna irányulnunk. Közben vásárlóink visszajelzései alapján újfent megbizonyosodtunk, hogy maga a kecsketej, valamint a sajtkészítés melléktermékeként jegyzett savó nem egyszerű élelmiszer, hanem fogyasztása hatékony védelmet nyújt a parlagfű-allergia ellen. Azt tapasztalom, hogy a vásárló számára sokat jelent a termék csomagolása, így a friss tej, a joghurt és az aludtej kizárólag üvegbe töltve kerül forgalomba.
-A feldolgozáshoz megfelelő feltételeket kellett biztosítaniuk…
-Az élelmezésügyi követelményeknek megfelelően építettük meg a feldolgozóműhelyt, mellette az érlelőkamrával, illetve raktárral. Azért nevezem műhelynek ezt a tenyérnyi üzemet, mert itt kézműves termékek készülnek – magyarázza Torda Róbert, aki a sajtkészítés felelőse, s meg sem várva a kérdést, hogy miért nem engedi át ezt a munkát Klaudiának, már folytatja is: – Részben a terhek megosztása, részben pedig a különböző sajtok készítése iránti érdeklődésem miatt vállaltam. A szakirodalmon és a világhálón található információrengetegen kívül, ami csak részleges tudást biztosít, nem kaptam támogatást a munkához, úgyhogy meg kellett tapasztalnom a mesterfogásokat. A kóstolással kísért különböző rendezvények, fesztiválok alkalmat nyújtottak ugyan a véleménycserére, de a sajtkészítés konyhatitkait magamnak kellett megfejtenem, szerencsémre egy budapesti sajtkereskedőtől hasznos útmutatót kaptam a különböző sajtok készítéséhez. Többnyire lágy sajtokat készítek, ezek a legkeresettebbek, érlelésre nem i
-Mennyire bonyolult művelet a sajtkészítés?
-Inkább azt mondanám, hogy összetett folyamat, s a gyakorlat, a tapasztalat határozza meg az egyedi ízeket, ugyanis minden sajtkészítő egyedi, felismerhető ízekre törekszik. Kecsketejből sokkal nehezebb sajtot készíteni, mint tehéntejből, hiszen más a zsír- és fehérjetartalma, mások az enzimek. Termékpalettánkon legalább 15 különböző fajta és ízesítésű sajt szerepel, közöttük trappista, feta, camembert, azok különböző fűszeres változatai. A vásárlók igénye, így a kereslet sem korlátozódik a natúr, esetleg a füstölt változatra, hanem ínyencfalatként fűszeres sajtokat is keresnek. A kívülálló úgy gondolja, hogy a sajtkészítéshez elegendő, ha megvásároljuk az oltóanyagot és a baktériumkultúrát, a többi már a sajtkészítő ügyességén múlik. Tudni kell, hogy minden sajt-típusnak megvan a maga baktériumkultúrája, kizárólag a megfelelő kultúrát választom az adott sajttípushoz. Ecetet nem használok, oltáshoz a borjú oltógyomrából kivont enzím szolgál, ami édeskés ízt kölcsönöz.
-Egy gondolat erejéig kanyarodjunk vissza a takarmányozáshoz. Mennyire igényes a kecske, milyen takarmányt kedvel?
-Téves az a nézet, hogy a kecske igénytelen állat. Nem csak szereti, hanem a tejhozamon és a szaporulaton keresztül meg is hálálja a minőséges takarmányt, ami megterem szántóinkon. A lucernaszéna nélkülözhetetlen a takarmányozásban, az abrak pedig szemes gabonából, kukorica, búza és zab keverékéből áll, vitaminokkal kiegészítve. Némi kukoricaszár is kerül az etetőrácsba, de annak nincs tápértéke, csak a bendőt tölti. Néhány évvel ezelőtt kukoricaszilázs is került az állatok elé, de célszerűbbnek láttam, ha széna képezi a tömegtakarmányt. A kecske szeret legelni, szereti a friss füvet, de még a fák zsenge hajtásait is, a második világháború után ez utóbbiért „ítélte halálra“ a teljes kecskeállományt a politika…Legeltetésre nincs lehetőség a falu környékén, így intenzív tartásra ás takarmányozásra kényszerülünk. Mivel a település szélén van a farm, közvetlenül mögötte húzódnak szántóink, talán célszerű lenne néhány holdon legelőt telepíteni…
-Állománynövelés, fejlesztés?
-Eddig önerőből növeltük az állományt, építettük meg a sajtkészítő műhelyt. Figyelemmel kísérjük a pályázatokat, ugyanis a további fejlesztéshez támogatás szükséges. Fejőház megépítésére és fejőgép vásárlására pályáztunk, de szükség lenne egy korszerűbb érlelőkamrára és szállítójárműre is. Célunk a törzsállomány 300 anyakecskére növelése és ennek az állománynak megfelelő korszerű istálló megépítése. Azt szeretnénk, ha a kecskefarm egy napon gyermekeinknek is munkahelyet biztosítana.
GALLUSZ László
Képek:4112 – TORDA KLAUDIA – Jó döntés volt, hogy a kecskefarm felszámolása helyett a feldolgozást választottuk
4116 – TORDA RÓBERT ÉS KLADUDIA – A nyerstej mnellett keresett a joghurt, az aludttej és a különböző ízesítésű sajtok
4120 – A TORDA CSALÁD: RÓBERT, KLAUDIA ÉS A GYEREKEK – BENCE, MÁTÉ, SZÓFIA ÉS SIMON – A munkát és az állatok szeretetét gyermekkorban kell elültetni az „emberpalántákban“ 4141 – TORDA RÓBERT – Nem a szegény ember tehene már a kecske